. ..És akkor látta meg a Fiút. Fogvatartója mögött állt, és őt nézte. Valószínüleg a fia volt. Acélos kék szemével olyan szinten bűvöletbe ejtette a lányt, hogy egy pillanatra még az előbbinél is jobban . Még a nevét is elfelejtette, még elszántsága is elmúlt, amivel annyira ki akart szabadulni. Elveszett a két gyönyörű szempárban. Nem volt már más vágya, csak örökké bámulni.
A fiú viszont. gyűlölettel bámult vissza. Gyűlölte a lányt. Gyűlölte, mert gyűlölt gyűlöletben élni. Gyűlölt gyűlölni másokat. És a lánynak fogalma se lehetett a gyűlöletről.
-Tényleg balszerencséd van, cicuskám - jelentette ki bársonyos hangon - Nem éled túl ezt a mai napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése