Csak rohant és rohant sokáig, nem volt hajlandó tudomásul venni lábai tiltakozását. Oldala szúrt, levegője teljesen elfogyott, alig győzte magába szívni a friss oxigént.
Futni kell! Futni kell!
Ezt imételte magában, mint egy megszállott, hogy mozgásban tudja tartani magát. Ekkor meghallotta üldözője lábainak távoli dobogását, így még gyorsabb iramra kellett ösztökélnie magát. Segítségért akart kiáltani, de csak ismeretlen, kihalt utcákat látott maga körül, szinte már elmosódva a sebesség miatt, és az elburjánzott kúszónövényeken kívül senki élő nem volt a közelben. Ezek után talált csak rá a törött ablakú és ajtajú szállodára, amiben láthatólag volt valaki. Rebekát köszöntötte egy ember, kissé zavaros szemmel, mintha nem lenne teljesen magánál. A lány az ...összes kilincset lenyomta, amit csak talált, de csak egy zár engedett: a 79-es szobáé. Az utolsó, amit látott a fiú gyönyörű szeme volt, és már süppedt is bele a puha, meleg sötétségbe. Máskor örült, ha nem kellett eszméleténél lennie, olyankor csak egyedül volt, nem kellett eltűrnie mások idegesítő hülyeségét. Egyedül lehetett a gondolataival, élvezhette a magányt, vagy akár lebeghetett kétségek nélkül is a sötétben. Bármikor eljuthatott oda magától is, de erről senkinek nem szólt. Mit mondanának mások, ha megtudnák, hogy képes erre a... De mire is? Súlytalanul lebegni a sötétben bizonytalan ideig, egyedül, miközben a teste valahol épp ájultan fekszik? Tényleg nem lett volna okos döntés beszélnie erről bárkinek is. De most hidegnek és ijesztőnek tartotta a máskor oly megnyugtató feketeséget. Menekülni akart, de küzdelme nem aratott sok sikert. Éppen kezdett volna beletörődni, hogy talán örökre ott marad, amikor édes lehelletet érzett az arcán. Erre a homály szinte önkéntelenül dobta ki a magából, és felpattant a szeme. A Fiú gyűlölködő tekintettel bámult rá. Rebeka éles fájdalmat érzett a gerince környékén és alig bírt mozogni. Ebből arra következtetett, hogy minden bizonnyal a hátára esett. Hirtelen arra lett figyelemes, hogy valami meleg és nedves folyik végig a nyakán. Odanyúlt, és mikor szemügyre vette kezét, azon friss vér volt látható. Ez arra utalt, hogy még azóta nem állt el a vérzés. A seb mély volt, és a lány nyakát átlósan szelte keresztbe. Megpróbált felülni, de a nagy vérveszteség miatt megszédült és pólója beleragadt a körülötte lévő sötétvörös tócsába aminek még csak félig volt ideje megalvadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése